Béres Józsefről film

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 
 
 
 
 

Béres József, a róla elnevezett csepp feltalálója azon kiemelkedő személyiségek közé tartozik, akiknek emlékét az emberek szeretete, hálája őrizte meg az utókornak. Február 5-én este az Uránia Nemzeti Filmszínházban hatalmas érdeklődés mellett mutatták be a róla szóló, A feltaláló című filmet, melyet Gyöngyössy Bence rendezett.
A film azt az időszakot mutatja be, amikor az agrármérnökként laboratóriumban dolgozó Béres József a hatvanas–hetvenes években kutatásai során felismeri, hogy a növények sok betegségét a nyomelemek hiánya okozza. Ha pótolják ezeket, a betegségek gyógyíthatók. Továbbgondolva a felfedezést felmerül benne, hogy emberek esetében is alkalmazható ez a módszer. Szabadidejében megszállottan dolgozik azon, hogy elmélete gyakorlati igazolást kapjon, és 1972-re elkészül az azóta már legendássá vált Béres Csepp. Először önmagán próbálja ki, majd agytumorban szenvedő húgán, aki meggyógyul. Ettől kezdve sorban állnak a gyógyulást remélő betegek Béres József kisvárdai háza előtt.

A történetben villanásnyi emlékek alapján képet kapunk Béres József gyermekkoráról is. Húgával együtt harmonikus családi légkörben nevelkedik. Édesapja számára első a becsület, illetve a növények, a természet szeretete. Édesanyja nem csupán szavaiban istenhívő, házuk mindig nyitva áll a rászorulók előtt. Amikor a gyermek Béres József kimenti a vízbe esett húgát, életre szóló intelmet kap édesanyjától: ha segíteni tudsz másoknak, kötelességed megtenni.

 
 
 
 

Béres Józsefet sokan tartják problémás embernek, nem összeférhetetlensége miatt, hanem mert szenvedélyes igazságérzet vezérli. Ez azonban soha nem öncélú, mindig másokért, ha úgy tetszik, a közösség érdekében történik. Megvan benne a megbocsátás képessége is: 1956-ban megment egy ávóst az akasztástól, aki miatt korábban elvesztette munkáját. Ugyanígy kiengesztelődik a laboratórium gondnokával, Imrével, aki engedve a hatalom zsarolásának elárulja.

A filmbeli történet szerint Béres József legelszántabb rosszakarója Mátyus, aki a leghangosabban követeli a fent említett ávós kivégzését. A forradalom leverését követően hamar köpönyeget vált. Nagyhatalmú megyei párfunkcionáriusként, felhasználva alárendeltjei félelemből fakadt szolgalelkűségét mindent elkövet, hogy ellehetetlenítse Béres Józsefet. A film érzékelteti, hogy tetteinek mozgatórugója az irracionális gyűlölet, a harag, és a Béres József felesége iránt érzett, viszonzatlan vonzalom. A világnézetét a mindenkori egzisztenciális érdekeihez igazító Mátyus képtelen elviselni a Béres Józsefből sugárzó tisztaságot, azt, hogy ő kitart az elvei mellett, nem törődve azzal, hogy ez milyen hátrányokkal jár együtt. A rendszert megtestesítő pártfunkcionárius kimondja a film egyik alapgondolatát: Béres József a kutatásai révén akarva-akaratlan példa lett mások számára, annak példája, hogy nem kell mindenkinek beállnia a sorba.

Amikor Béres az emberek gyógyítása érdekében a hatalmi tiltás ellenére is ad a róla elnevezett cseppből a betegeknek, és a rendőrök megbilincselve elviszik, eszünkbe juthatnak Jézus szavai, melyeket akkor mondott, amikor elhurcolták a szenvedések éjszakáján: „Mint rabló ellen, úgy jöttetek, kardokkal és dorongokkal.”

 
 
 
 

A gondnok Imre kislánya, Zsuzsa, aki erőt és reményt ad a húga gyógyíthatatlannak hitt betegsége miatt már-már végsőkig elkeseredett Béres Józsefnek, a kisdedek tisztaságát testesíti meg. Béres a cseppek révén a kislány életét is megmenti.

A feltaláló nem magányos Don Quijoteként vívja harcát a pártállam szűkagyú, bürokratikus képviselőivel szemben. Tanítónő felesége, Kató mindenben mellette áll. Széttéphetetlen kötelék fűzi egybe őket, szerelem és szeretet, az asszony egyszerre félti és bátorítja Bérest, vállalva a folyamatos zaklatást, egzisztenciális bizonytalanságot, egy magasabb cél, emberek tömegeinek gyógyulása, vagy éppen életük utolsó időszakában lelki békéjük megtalálása érdekében. Katónak a Béres József melletti rendíthetetlen kiállása bizonyítja: minden nagy férfi mellett ott áll egy legalább ugyanolyan nagy asszony.

Kiálltak Béres József mellett a korszak mára már klasszikussá vált költői, írói, Déry Tibor, Illyés Gyula, Ratkó József és mindenekelőtt Nagy László. A nagyhatalmú pártemberek közül Pozsgay Imre volt az, aki engedve az irodalmárok követelésének, valamint felismerve, hogy a Béres Csepp mellett már-már tömegek állnak, finoman jelezte a bírónak, milyen döntést vár tőle.

 
 
 
 

A film egyik legmegrázóbb jelenete, amikor a Kádár-korszak kultúrpolitikájának legfőbb irányítója, Aczél György nyájaskodva, mérhetetlen cinizmussal felajánlja a kuruzslás vádjával bíróság elé citált Béres Józsefnek, hogy hagyja el az országot, kap annyi pénzt, hogy beindíthat Nyugaton egy kis céget, ahol előállíthatja és árusíthatja a cseppeket. Béres erkölcsi nagyságáról, mély hazaszeretetéről tanúskodik a válasza: „Szabolcson született az apám, az anyám és én is. A Tisza mellett nőttem fel, az őseim itt éltek, haltak, én ezt a földet semmi pénzért el nem hagyom.”

Jelen van a történetben az őszinte bűnbánat is Imre, a gondnok személyében. A hatalom emberei, látva a félelmét, kiszolgáltatott helyzetét, koronatanúnak akarják felhasználni őt a Béres elleni bírósági tárgyaláson. Ő azonban a döntő pillanatban, a nagy nyilvánosság előtt szembeszáll megbízóival, mert lelkét mélyen megérinti Béres József becsületessége és jósága, az, hogy bár tudja, mire készül, nem ítélkezik fölötte, megértő szelídséggel beszél vele.

Béres József története a népmesék hőseiére emlékeztet; reménykeltő, hogy bár rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül, végül mégiscsak ő győzött – nem csupán a mesében, a valóságban is. A róla elnevezett csepp ma már gyógyszernek minősül, bekerült a nemzet különleges értékei közé. 2002-ben, halála előtt négy évvel Béres József megkapta a legmagasabb tudományos elismerést, a Széchenyi-díjat. Életútja azt példázza, hogy ha valamiben rendkívüli módon hiszünk, és jó cél érdekében munkálkodunk, akkor velünk van a Gondviselés. Béres József egyszer úgy fogalmazta ezt meg: ha az ember megmarad becsületesnek, megtörténik életében a csoda.

 
 
 
 

Béres József 1920. február 7-én született. A centenáriumhoz méltó mozi született életéről. A feltaláló olyan film, amit megnézve úgy érzi az ember, hogy ő maga is jobbá vált, szeretne tenni valami szépet az emberekért, a közösségért, amelyhez tartozik. Adhat-e többet befogadójának egy művészeti alkotás?

Fotó: Lambert Attila
ujhirek18.hu/Magyar Kurír/Bodnár Dániel .................................................................................................................... Visszaa fő oldalra

 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz